Advertisement
 
Problematikus vagy sem az amatőr színjátszás | Nyomtatás |  E-mail
Műkedvelő színjátszók folytattak kerekasztal-beszélgetést a hétvégén a Hargita Megyei Kulturális Központban. Az intézmény kezdeményezésére minden hónapban egy problematikusnak vélt kulturális terület gondjait, bajait, de lehetőségeit is megvizsgálják. Ezúttal a HMKK-t Fodor Zoltán kereste fel, hogy jelezze: az amatőr színjátszás terén szervezői munkája akadályokba ütközik. A Csíkszentmihály község településein főleg ifjúsági csoportok számára kihirdetett Amatőr Színjátszó Találkozóra, ami 2005-ben még kétnapos volt – mivel tizenöt csapat részvételével zajlott –, térségünkből egyre kevesebben jelentkeznek. Idén például csak öt társulat érkezett. Első látásra, amikor a tárgyalás résztvevői bemutatkoztak, úgy tűnt, mégis aktív műkedvelői színjátszói élet van a környéken. Sárpátki Ágnes, aki a HMKK elődjeként működő Népi Alkotások Háza referenseként útjára indította Az echós szekér nyomában címet viselő Homoród-menti amatőr színjátszó fesztivált (és ez a tevékenység az ő keze alá tartozott), meg is jegyezte, hogy amióta ő nyugdíjba vonult, nagyon sok új arc jelent meg a „színen”. A gyergyó­szentmiklósi Fábián Ferenc társulata több mint harminc éve működik sikeresen, mondjuk, ők is egykor hatvan előadást vittek évente színre, most már csak hatot, és Csíkba nem jönnek turnézni, mert nincs közönség. Szabó Magdolna és Lutz Levente a csíkcsicsói Élő Emlékezet Egyesülettől érkezett. Amint emlékeznek olvasóink, tavaly A néma levente című előadásuk népszerűnek bizonyult, közel tizenöt előadást ért meg, és jelenleg új produkción dolgoznak. Ezenkívül jöttek egykori vagy most is aktív színjátszók, mint Kuna Mátyásék Szépvízről, György László Szentegyházáról, Kovács Károly Borzsovából, Balázs László Kászonaltízről, de voltak Csíkszentkirályról, Csíkszentimréről és Csíkmindszentről is érdeklődők. A megyei tanácsot Bíró Sarolta képviselte, továbbá a beszélgetésen részt vettek a HMKK szociológusai, Balló Beáta és Benes Sarolta is, akik Csíkban végeztek adatfelmérést, így bizonyos szempontból rálátással bírnak erre a területre. Ők jegyezték meg, hogy mivel kevés kivétellel itt csoportokról van szó és nem szervezetekről, nincs olyan megfelelő jogi háttér, mely alapján ezek a kis társulatok működtethetőek.
Különben a gondok nagy része már az egyszerű tárgyalás alapján megoldhatónak tűnt. Főképp a kommunikáció, a megfelelő kapcsolattartás hiánya nehezíti a szervezési teendőket. Ferencz Angéla, a HMKK igazgatója a szilágycsehi Határtalan Színjátszáson megfogalmazott nyilatkozatok jó példáját hozta fel, melyből kiderül, hogy ezek a csoportok milyen területeken működnek együtt. Emellett az erdélyi műkedvelő színjátszók számára létrehozott honlapra (http://eszinjatszo.extra.hu/) is felhívta a figyelmet, ahol szintén lehet egyeztetni vagy híreket feltenni. Arra is fény derült, hogy vidéken csak a betakarítási munkák elvégzésétől farsangtemetésig érdemes felnőtt színjátszó csoportot működtetni, az említett időszakon kívül nem lehet az emberek szabadidejét egybehangolni, és próbák hiánya miatt meghiúsulnak az előadások. A vendégszereplések időpontját is nagyon jól meg kell határozni, legtöbbször ugyanis azért üres a nézőtér, mert akkor megy a helybéliek kedvenc sorozata, de amúgy a házigazda is jó szervező kell legyen, hogy telt házzal tudja fogadni az előadást. Ezek a kis társulatok csak akkor működnek, ha a hátterükben egy aktív ember tevékenykedik. Példaként egy lelkészt hoztak fel, hogy ahová őt kihelyezték, rögtön létrehozott egy vagy több színjátszó társulatot, ahonnan meg elment, ezek megszűntek. Szakmai problémákat is megvitattak, hisz képzésekre is szükségük lenne a rendezés, beszédtechnika szempontjából a műkedvelő társulatoknak, hogy az előadások minősége és egyben a vonzásköre is javuljon.

Szőcs Lóránt